Continuous dream~

Egy szobában ébredek fel. Kezeim le vannak kötözve egy székhez, ugyanúgy a lábaim is. Lassan kinyitom a szemeimet, és kürölnézek: ijesztően sötét van, a helyiség nyirkos, és nagyon hideg van. Megpróbálom mozgatni a tagjaimat, de a bőrszíj meggátolja. Rohadt erősen le vannak szorítva a kezeim, szinte kimegy belőlük a vér...Csoda, hogy még nem robbant szét a kézfejem. A szemem már hozzászokott a sötéthez, így már valamennyire tudok tájékozódni a helyzetemről: látok a szék mellett egy táska szerű valamit. A másik oldalra fordulva lassan kinyílik egy ajtó. Egy sötét alak trappol be rajta, valamit motyog, de nem hallom tisztán. Felém közeledik. Talán tud rajtam segíteni!

-K-Kérem....segítsen...-motyogom erőtlenül, de rám se hederít. Fel-alá járkál, és még mindig motyog valamit. -K-Könyörgöm.....haza szeretnék m-menni!

Hirtelen felém kapja a fejét, vérben úszó szemeit rám szegezi, szinte a lelkemig hatol velük. Megijeszt ez a szempár! A szívem majd' kiugrik a helyéről, de tűröm a tekintetét. Felém kezd lépdelni, szája ördögi mosolyra húzódik. Most veszem csak észre, hogy kés van a kezében! Mocorgok, próbálok kiszabadulni, de sehogy sem megy. Már előttem áll, nem tudok mit tenni. A kését a torkomnak szegezi, és beszélni kezd.

-T-Tudod.....mióta ilyen va-vagyok, a-az emberek meg-meglátnak és nem m-mernek újat húni v-velem!- felnevet, amitől megrettenek. -T-Talán, ha nem l-lenne ez a-a gyilkos hajlamom, a-akkor lennének ba-barátaim...N-nézz rám!

Közelebb hajol hozzám.....majdnem elhányom magam! Fülig ér a szája, feltételezem nem az örömtől. 

-Mi történt veled?-kérdezem ijedten. Sosem láttam még élőben ilyet!

-HaHaHaHahahahahahahhaahhaa.....Azt t-te ne a-akard tu-tu-tudni!- már csak arra emlékszem, hogy a vérem patakokban folyik le a mellkasomon, és elnyel az örök, végtelen sötétség..

Hirtelen kipattantak a szemeim, és azzal a mozdulattal felültem az ágyon. Csak bámultam ki a fejemből, még levegőt is alig kaptam. Borzasztóan megijedtem, olyan volt, mint az előző álom. Valóságos volt és részisztő.

-Ilyen nincs...-sóhajtottam fel ijedten. Zombie még mindig a lábamnál feküdt, és békésen aludt. Úgy néz ki összebarátkozott a takaróval, mert még mindig a szájában volt. HaHaHa..

Ledobtam magamról a takarót, Belebújtam a mamuszomba, és lassan lábraálltam. Nyújtóztam egyet, amitől minden tagom rendesen kiroppant. Ahhhhj, imádom ezt a ropogást! Az ablakomhoz battyogtam és kinéztem az üvegen. A nap már javában sütött, amitől rekkenő hőség volt. Később le kell mennem, mert megpusztulok ebben a melegben! Az ajtóhoz sétáltam, elfordítottam a kulcsot a zárban, lenyomtam a kilincset és kisétáltam. 

Első dolgom a vécé volt.......Ilyen álom után, csoda, hogy nem pisiltam össze magam! Miután elvégeztem a dolgom, kezet mostam, majd a lépcső felé vettem az irányt. Kettesével vettem a fokokat, minél előbb az étkezőbe akartam érni, mivel erősen korgott már a gyomrom. Leértem, a kétszárnyú lengőajtóhoz léptem és kopogtam. Semmi válasz, úgyhogy bementem. Csodálkoztam, hogy nincs itt senki. Nembaj, legalább nyugodtan tömhetem a fejem! A hűtőhöz mentem és kinyitottam. Kikaptam egy doboz tejet, majd az arcomhoz nyomtam. Így szoktam megnézni, hogy mennyire hideg....Pechemre ez jéghideg volt, szóval totál lefagyott tőle a fél pofám! Letettem az asztalra, elővettem a műzlis dobozt meg egy tálat, és beletettem a cuccokat. Leültem a székre........nem kellett volna. Eszembe jutott az álmom, úgyhogy felpattantam és állva ettem. Vagyis akartam, de kanalam nem volt. A szekrényben kotorásztam magamnak egy evőeszközt, találtam egyet. Kezembe kaptam a tálat és a nappaliba sétáltam vele, beültem a fotelba a tévé elé, és enni kezdtem. Közbe bekapcsoltam a tévét is, váltogattam a csatornákat, de semmi érdekeset nem adtak benne.....Mily' meglepő. Kapcsolgattam, mire találtam egy filmet. Elkezdtem bámulni, azonban hamar rá is untam. Inkább az evésre fordítottam a figyelmem. Eszegettem a müzlit, közben hallgattam a filmet, egyszercsak elhallgatott. A híradós férfi volt a képernyőn és egy vérfagyasztó hírt közölt a nézőkkel.

-....Megszakítjuk adásunkat! Figyeljen minden Gangnamban élő személy! A minap kaptuk a hírt, miszerint egy életfogytig elítélt rab meg szökött a megyei börtönből! Vélhetőleg rendőr egyenruhában rejtőzködik! Arra kérném a lakosságot a polgármester nevében is, hogy semmilyen rendőrt ne engedjenek be a lakásukba, és ne menjenek utcára egy ideig! Zárkózzanak be a házukba, ügyeljenek gyermekeikre és mégegyszer ismétlem: NE menjenek az utcára! 

Megállt bennem az ütő! A darabolós pasas képét mutatták! Azt hiszem elkezdhetek félni...Igaz?!

Frightening Dream~

A srác lesújtott a machetevel, ami a vállamat érte. A fájdalomtól szinte üvölteni tudtam volna.....sőt, üvöltöttem is! A vállamhoz kaptam, amiből totálisan dőlt a vér. Megszeppenve néztem fel a fiúra, aki örömittasan röhögött a szenvedésemen. Megforgatta kezében az éles fegyvert, majd így szólt:
-Kellett neked éjszaka kijönni a szaros kutyáddal! Csak egy hülye sétáltat dögöt háromkor. Haaaaaaaaajjjj, te kis szajha......Azon gondolkodom, hogy megöljelek-e, vagy szórakozzak el veled egy kicsit?-az utolsó mondata után megnyalta a száját, majd közelebb lépett és lekevert egy hatalmas pofont. Irdatlanul fájt, mit ne mondjak. Kissé felhúztam magam ratja. Hogy jön ahhoz, hogy bánt? NEM IS ISMER BASSZUS!
-Te....hülye kis pöcs!-kezdtem el higgadtan, majd nemes egyszerűséggel taknyán tenyereltem.-Te akarsz engem kinyírni? Engedd meg, hogy kiröhögjelek, édesem. Ugyanis, aki ma megdöglik.....AZ TE LESZEL!
Mondandóm után ránéztem az arcára. Döbbenet futott át rajta, vagy képzelődöm?
-...te nem bánthatsz engem...-hebegte össze-vissza. Bizonytalanul megszorította a machetet, majd újra lesújtott. Ezúttal az oldalamba fúródott a fegyver. Feljajdultam, és hirtelen ötlettől vezérelve egy hatalmasat rúgtam a gyomrába. Hörögve terült el a földön, a hasát szorongatta. A machete kiesett a kezéből, legalább két méterre tőle hevert véresen a földön. Az én vérem volt rajta. Megkaptad te nyomorult! Ne szívózzál velem!! Odaléptem a fegyverhez, felkaptam és a srác mellé lépkedtem. Próbált arrébb csúszni, de a fájdalomtól gondolom nem tudott. Rágyúrtam a kezére, megforgattam a machetet, ahogy ő is tette, majd a torkának szegeztem. Nyelt egy hatalmasat, tekintetét rám szegezte. Egész ijedtnek tűnt, nem is tudom miért! HaHaHaHa...
-Képes lennél megölni?-kérdezte, és arcizma rángani kezdett a félelemtől.
-Itt az a kérdés, hogy te képes lettél volna megölni engem?-majd abban a pillanatban egy jól irányzott döféssel, gyakorlatilag lefejeztem.-Csóri gyerek, kellett ez neked?
Gúnyosan a szemébe néztem, bámultam, ahogy éppen elvérzik. Szemei nyitva maradtak, úgy lépett a túlvilágra. Lenéztem a ruhámra: csupa vér lett. Akkor fogtam csak fel, hogy valójában mit is tettem. A földre rogytam, eldobtam a machetet, és zokogni kezdtem. Megöltem egy embert! Tuti lecsuknak, a fenébe is! Nem kellett volna ezt.... Lelkileg összetörtem a tettem miatt.
-É-Én, nem-nemakartam....-kezeimmel a fiú mellkasára tapadtam, hogy újraélesszem. Három percig próbálkoztam, de már késő volt. Túl késő.
Amíg fejvesztve próbálkoztam, lépések hallatszottak a hátam mögött. Lassan hátranéztem, és megláttam ugyanazt a fiút, akit éppen újra életre akartam kelteni! A machete is a kezében volt. A látvány szinte sokkolt. Mi a jóbüdös.....Mi folyik itt?
-Ez nem kóser!-szólal meg hirtelen a srác.-Megint kinyírtak! Ez már a második a héten, és még csak szerda van....
Megijedtem ettől a kijelentéstől. Másodszor ölik meg? Ez tuti géniusz!
-Te meg.....hogy..-mielőtt befejeztem volna a mondatot, lesújtott. A fejem kettérepedt, én pedig a földre hulltam, a megölt fiú mellé..

A szemeim hirtelen kipattantak. Az ablakomon át beszűrődött a holdfény, a szellő csapkodta a függönyöm. Zombie a lábamnál feküdt, a takarót nyalogatta álmában. A szívem hevesen vert, szinte kiugrott a helyéről.
-Csak álom volt.-sóhajtottam fel megkönnyebbülve. Az eddigi álmaim is vadak voltak, de ez....Komolyan életszerűnek hittem! Éreztem, ahogy a darabolós férfi ráncigált, éreztem az is, ahogy az ismeretlen srác végigsimít az arcomon. A machete élét is éreztem a vállamban, és a gyomromban is. Még a pofont is éreztem!
-Ááááááá, ellenőrzöm magam, hátha....-odasétáltam a tükör elé, ami a szekrényemre volt erősítve. Levettem a pizsamafelsőm, és sebek után kutattam. Nem találtam egyet sem. Baszki, ezt a mázlit! Most az egyszer örültem, hogy nincsenek rajtam sebek! Eddig annak örültem, ha vannak, mivel eléggé problémás gyerek vagyok. A szüleim pszihológushoz vittek, meg hasonló szarságokat csináltak velem. Még mindig hallom azt a nyomorult psziho blablát.

-Most felteszek neked pár kérdést, kicsi...

-Kussolj már be, vén farok! És ne tegezz, mert felszabdallak a picsába!

-Rendben, kisasszony! Én kérek elnézést..

-Nem kapsz semmit. Inkább kérdezz....vén kujon!

-Tehát, milyen a kapcsolata a szüleivel...?

-Ahhj......egalább most ne csesztess velük! Örülök, ha végre leszakadnak rólam! Ezeket a fos kérdéseket hanyagoljuk már, vén kujon!

-Tudom, hogy ki nem állhatja őket, de azért vagyunk itt, hogy ezt megoldjuk! Szóval rebegd el nekem, hogy mi bajod van velük!

-Megmondtam, hogy ne tegezz, vén kujon, mert szétcincá...

-Ezt most fejezd be! Válaszolj, ha kérdezlek, mert elzáratlak a többiektől!

-..........utálom őket. Nem törődnek velem soha sem. Anyám még azt se veszi észre, hogy vágom magam. Múltkor se vette észre, mikor csontig vágtam a combom. És ő nevezi magát az anyámnak..? Ne röhögtess már....Apámról ne is beszéljünk. Nem szépítek: mindig is egy részeg balfasz volt! Nem tud leállni, és nem is akar szerintem.........

-Nos ez.....

-Mostmár érti miért gyűlölöm őket ennyire?

-A hallottak alapján, maga egyedül érzi magát. Azt hiszi, senki sincs maga mellett, hogy vigyázzon miket cselekszik. Hanyagolnia kéne a falcolást, nem old meg semmit. A penge helyett válasszon magának egy társat, például egy macskát. Majd ő meggátolja.

-Utálom a macskákat, inkább legyen kutya...

-Mindegy mit választ: a lényeg, hogy lesz akinek elmondja mit érez!

-Azt mondja, ez segítene?

-Igen. Látom magában lehetőséget. Látom, hogy változni próbál, és ez dicséretes! Igazat mondanék, ha azt feltételezném, hogy maga próbál megfelelni a szülei elvárásának?

-......nem...én...

-Az igazat, ha kérhetem.

-Ahhj.... igen, igazat mond....De ez aligha kivitelezhető.

-Minden kivitelezhető, csak akarni kell! Higgyen nekem, eddigi munkám során még egyszer sem tévedtem!

-Rendben....köszönöm, vén kujon.

-Bármikor.

És még kérdezgetik, hogy miért utálom az agyturkászokat....
Zombie ugatásba kezdett, gyorsan odaszaladtam, hogy lenyugtassam, de hiába. Nem akarta abbahagyni, mire rácsaptam az orrára. Nyüsszögve félre húzódott, és elbújt a takaró alá. Megráztam a fejem, majd vissza csúszkáltam a tükör elé. Sem a vállamon, sem a hasamon nem volt seb. Még az arcom sem volt piros, pedig az álmomban (vagy valóságban...) eléggé nagyon csapott. Jó formában lehet a csávó!
Visszavettem a pólóm, és hitetlenkedve visszabújtam a meleg takaróm alá. Félve hunytam le a szemem, de amint eszembejutottak a történtek, kinyitottam a pilláim. Hátamra fordulva tűnődtem, hogy vajon miért álmodtam ilyen pszihopatát. És ki lehet az a helyes srác? Vajon létezik, vagy csak a képzeletem szülte? Ha létezik, vajon ugyanilyen, mint az álmomban? Bár ez hülyeség....miért járkálna valaki az utcán egy machetevel a kezében?! Hülye gondolatok.....Ránéztem a telómra, hajnali négyet mutatott. Na szép, tényleg ilyen fos lenne az időérzékem?
Számtalan kérdés futott át az agyamon, de sajnos egyikre sem kaptam választ. Lassan lecsukódtak a szemeim, hánykolódtam a végtelen sötétségben, hogy megtaláljam azt a fiút, akit megöltem...

Are you afraid of me?~

Lassan haladtam felfelé az utcában. Egyedül csak én vagyok olyan hülye, hogy éjjel két órakor megyek kutyát sétáltatni.....pizsamában. Nem mentünk messze, csak egy pár száz méterre lévő parkba, ahol hála az égnek, senki emberfia nem bóklászott. Elengedtem a kis dögöt, én pedig álmosan lezottyantam az egyik padra. Zombie, a kutyám, folyamatosan futkározott körülöttem, mint egy idegbeteg állat, valami ócska horrorfilmből. Nagyokat nevettem rajta; imádom mikor ezt csinálja. Találtam egy botot a pad mellett, felkaptam, és egy fütyülés közepette elhajítottam. A kutya figyelmesen követte a bot irányát, majd odafutott és a szájába vette. Okos kutya lévén, vissza is hozta, de a bot balszerencsémre tocsogott a nyáltól.
-Fúúúj, Zombie!-kiáltottam, és azonnal felugrottam. A kezem csupa-csupa nyál lett, és brutálisan ragadt.-Megállj te kis kullancs!
Elkaptam az állatot a farkánál fogva, és elkezdtem dögönyözni. Nevetve vakarásztam a bundáját, és egész testét. A fülénél szereti a legjobban, így hát ott is simogattam. Mindketten kifulladtunk a nagy 'mókázástól'.
-Gyere fiam, hazamegyünk.-kezembe vettem a pórázt, ráakasztottam a nyakörvére, és útnak eredtünk a sötét éjszakába. Hazafelé menet hatalmasat dörrent az ég, úgyhogy megpróbáltam minél előbb hazaérni. Semmi kedvem szarrá ázni! Khm.....elnézést az obszcén gondolatom miatt, megesik ez velem. Szóval spuriztunk hazáig. Rápillantottam az órámra....Három óra lenne? Ilyen hamar eltelt egy óra? Amíg gondolatban sárba tiportam az időérzékem, hirtelen megbotlottam valamiben és eltanyáltam.
-Fenébe!-mordultam fel, mikor észrevettem, hogy az a valami Zombie volt.-Kicsikém, miért álltál meg előttem?-kezeim közé fogtam a pofáját és egy puszit nyomtam az orrára.
Felálltam, és leporoltam a pizsimről a port. Zombie-t próbáltam ösztönözni a futásra egy pórázrántással, de nem figyelt rám. Háta mögé settenkedtem, majd tolni kezdtem előre, hogy mozduljon, de semmi. Az állat csak bámult előre, nem mozdult. Meredten nézett egy pontra, hiába szólítgattam. Elfordítottam a fejem amerre nézett. Azonnal megállt bennem az ütő! Gyomorforgató látvány tárult elém: Egy emberke, épp egy másik embert szerelt széjjel! Cafatokban tépkedte a húsát, a darabokat pedig szétszórta vadállat módjára. Előrántott egy kést, mire megborzongtam. A kést tartó férfi fekete ruhát viselt, és fekete kapucni takarta a haját. Arcán a változatosság kedvéért fekete kendő volt. Kezei a vértől szinte szétáztak, ahogy a pislákoló lámpa megvilágította. Láttam hozzám közel egy bokrot, odaráncigáltam a kutyát és lejjebb ereszkedtem. Onnan figyeltem az eseményeket. Vajon mit csinálsz vele, te vadállat? Idegbetegség ellen szedsz valamit? Remélem nem Xanax-túltengésed van, ember! Gondolataimat egy éktelen ordítás szakította meg. Basszus, majdnem becsokiztam! Felemeltem a fejem, és kikukucskáltam a bokor mellett. A gyomrom hirtelen felcsúcsott a torkomba, attól amit láttam. A férfi a kezében tartott késsel nekiesett a másik embernek, kezeit lefogta (már ami megmaradt belőlük), és fokozatosan felszeletelte az ujjától, kezdve egész a válláig! Ha tovább nézem elhányom magam! A következő pillanatban a "szerelő" felhúzta a férfit a fejénél fogva, és elmetszette a torkát. Rátapadt a nyakára, és a vérét kezdte inni.
-Chh.....zsiráfbuzi!-adtam hangot a gondoltomnak, ami "kissé" hangosra sikerült. Az ürge felkapta a fejét, félrelökte a másikat.
-Ki vagy?-hangzott el a kérdés. Meglepően mély hangja volt, legalább harmincasnak tippeltem. Lejjebb csúsztam egy kicsit, aztán megpróbáltam alig hallhatóan levegőt venni.-Ki vagy?- hangzott a kérdés másodszor is. Nem vagyok ám süketfajd! Hallottam először is! Eltelt pár perc. Néma csend. Kezdtem örülni, hogy ép bőrrel megúszom, de kár volt előre inni a medve bőrére! Zombie tüsszentett egyet, a férfi pedig rögtön kiszúrt! Odasétált, megragadta a vállam, teljes erőből szorította és elkezdett a tetem felé húzni.
-Ki vagy?-már harmadszorra csesztet ezzel!
-Egy ember.-válaszoltam totál higgadtan. Meg is lepődtem magamon, ilyenkor már rég beparáztam volna normál esetben.-Anyukám azt mondta, hogy ne álljak...
-....hogy ne állj szóba idegenekkel?-fejezte be helyettem a mondatot, majd lelökött a tetem mellé. Felfordult a gyomrom! Azt hiszem kikívánkozott belőlem az a pirítóskenyér, amit begyűrtem indulás előtt. A férfi elővette a kését megint, majd pszihopata vigyorral a pofáján megindult felém, mint Józsi bá' a kocsmából kifele jövet!
-Meg foglak ölni...-hebegte őrülten. Na itt szartam be totálisan! Obszcén vagyok, mint mindig, de akkor is így van!
Összezártam a szemeimet, két kezemet az arcom elé tettem, és vártam, hogy szétcincálljon, mint foxi a lábtörlőt. Abban a pillanatban egy hatalmas reccsenést hallottam. Kinyitottam a szemem, szinte beleszédültem a látványba: a férfi ketté volt vágva! Mögötte egy körülbelül 22 éves forma srác állt egy kibaszott machete-vel a kezében! Rövid, vizes haja a homlokára tapadt, arcát egy vérfolt éktelenítette. Ruhái is vizesek voltak, mint a haja. A felsőtestét totálisan láttam, mivel a fehér póló, ha vizes lesz........Nos, ezt nem ragozom. Nem lett volna annyira ijesztő látvány, HA MONDJUK NEM LETT VOLNA MACHETE A KEZÉBEN! Közelebb lépett, leguggolt elém, és megsimította az arcom.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva, szemében valami furcsa fény csillogott.
-I-Igen, jól vagyok.-hebegtem, és éreztem, hogy az arcom vörös-üzemmódba vált.-Zombie hol van?-kérdeztem kétségbeesettem.
-A kutyára gondolsz?-kérdezte nevetve, majd a bokor felé bökött. Zombie ott feküdt, és halál nyugodt volt. Ugyanezt nem mondhattam el magamról, mivel egyrészt megrettentem a késes palitól, másrészt meg egy vészesen helyes srác a hogylétemről érdeklődött. Odaszaladtam a kutyámhoz és megsimogattam. Lépéseket hallottam magam mögött, majd guggolóhelyzetből vettem egy száznyolcvan fokos fordulatot, és állásba tornáztam magam. A félelem még nem tűnt el teljesen az arcomról, gondolom ezt a fiú is észrevette. Közelebb lépett, és rám mosolygott. Akaratlanul is a kezére néztem, amiben még mindig ott volt a machete. Nem túl nyugtató! Közelebb lépett, mégjobban. Keze összeszorult, felemelte a feje fölé a fegyvert, és ijesztő vigyorral feltett egy még ijesztőbb kérdést:
-Félsz tőlem?-majd lesújtott......