2014. augusztus 12., kedd

Are you afraid of me?~

Lassan haladtam felfelé az utcában. Egyedül csak én vagyok olyan hülye, hogy éjjel két órakor megyek kutyát sétáltatni.....pizsamában. Nem mentünk messze, csak egy pár száz méterre lévő parkba, ahol hála az égnek, senki emberfia nem bóklászott. Elengedtem a kis dögöt, én pedig álmosan lezottyantam az egyik padra. Zombie, a kutyám, folyamatosan futkározott körülöttem, mint egy idegbeteg állat, valami ócska horrorfilmből. Nagyokat nevettem rajta; imádom mikor ezt csinálja. Találtam egy botot a pad mellett, felkaptam, és egy fütyülés közepette elhajítottam. A kutya figyelmesen követte a bot irányát, majd odafutott és a szájába vette. Okos kutya lévén, vissza is hozta, de a bot balszerencsémre tocsogott a nyáltól.
-Fúúúj, Zombie!-kiáltottam, és azonnal felugrottam. A kezem csupa-csupa nyál lett, és brutálisan ragadt.-Megállj te kis kullancs!
Elkaptam az állatot a farkánál fogva, és elkezdtem dögönyözni. Nevetve vakarásztam a bundáját, és egész testét. A fülénél szereti a legjobban, így hát ott is simogattam. Mindketten kifulladtunk a nagy 'mókázástól'.
-Gyere fiam, hazamegyünk.-kezembe vettem a pórázt, ráakasztottam a nyakörvére, és útnak eredtünk a sötét éjszakába. Hazafelé menet hatalmasat dörrent az ég, úgyhogy megpróbáltam minél előbb hazaérni. Semmi kedvem szarrá ázni! Khm.....elnézést az obszcén gondolatom miatt, megesik ez velem. Szóval spuriztunk hazáig. Rápillantottam az órámra....Három óra lenne? Ilyen hamar eltelt egy óra? Amíg gondolatban sárba tiportam az időérzékem, hirtelen megbotlottam valamiben és eltanyáltam.
-Fenébe!-mordultam fel, mikor észrevettem, hogy az a valami Zombie volt.-Kicsikém, miért álltál meg előttem?-kezeim közé fogtam a pofáját és egy puszit nyomtam az orrára.
Felálltam, és leporoltam a pizsimről a port. Zombie-t próbáltam ösztönözni a futásra egy pórázrántással, de nem figyelt rám. Háta mögé settenkedtem, majd tolni kezdtem előre, hogy mozduljon, de semmi. Az állat csak bámult előre, nem mozdult. Meredten nézett egy pontra, hiába szólítgattam. Elfordítottam a fejem amerre nézett. Azonnal megállt bennem az ütő! Gyomorforgató látvány tárult elém: Egy emberke, épp egy másik embert szerelt széjjel! Cafatokban tépkedte a húsát, a darabokat pedig szétszórta vadállat módjára. Előrántott egy kést, mire megborzongtam. A kést tartó férfi fekete ruhát viselt, és fekete kapucni takarta a haját. Arcán a változatosság kedvéért fekete kendő volt. Kezei a vértől szinte szétáztak, ahogy a pislákoló lámpa megvilágította. Láttam hozzám közel egy bokrot, odaráncigáltam a kutyát és lejjebb ereszkedtem. Onnan figyeltem az eseményeket. Vajon mit csinálsz vele, te vadállat? Idegbetegség ellen szedsz valamit? Remélem nem Xanax-túltengésed van, ember! Gondolataimat egy éktelen ordítás szakította meg. Basszus, majdnem becsokiztam! Felemeltem a fejem, és kikukucskáltam a bokor mellett. A gyomrom hirtelen felcsúcsott a torkomba, attól amit láttam. A férfi a kezében tartott késsel nekiesett a másik embernek, kezeit lefogta (már ami megmaradt belőlük), és fokozatosan felszeletelte az ujjától, kezdve egész a válláig! Ha tovább nézem elhányom magam! A következő pillanatban a "szerelő" felhúzta a férfit a fejénél fogva, és elmetszette a torkát. Rátapadt a nyakára, és a vérét kezdte inni.
-Chh.....zsiráfbuzi!-adtam hangot a gondoltomnak, ami "kissé" hangosra sikerült. Az ürge felkapta a fejét, félrelökte a másikat.
-Ki vagy?-hangzott el a kérdés. Meglepően mély hangja volt, legalább harmincasnak tippeltem. Lejjebb csúsztam egy kicsit, aztán megpróbáltam alig hallhatóan levegőt venni.-Ki vagy?- hangzott a kérdés másodszor is. Nem vagyok ám süketfajd! Hallottam először is! Eltelt pár perc. Néma csend. Kezdtem örülni, hogy ép bőrrel megúszom, de kár volt előre inni a medve bőrére! Zombie tüsszentett egyet, a férfi pedig rögtön kiszúrt! Odasétált, megragadta a vállam, teljes erőből szorította és elkezdett a tetem felé húzni.
-Ki vagy?-már harmadszorra csesztet ezzel!
-Egy ember.-válaszoltam totál higgadtan. Meg is lepődtem magamon, ilyenkor már rég beparáztam volna normál esetben.-Anyukám azt mondta, hogy ne álljak...
-....hogy ne állj szóba idegenekkel?-fejezte be helyettem a mondatot, majd lelökött a tetem mellé. Felfordult a gyomrom! Azt hiszem kikívánkozott belőlem az a pirítóskenyér, amit begyűrtem indulás előtt. A férfi elővette a kését megint, majd pszihopata vigyorral a pofáján megindult felém, mint Józsi bá' a kocsmából kifele jövet!
-Meg foglak ölni...-hebegte őrülten. Na itt szartam be totálisan! Obszcén vagyok, mint mindig, de akkor is így van!
Összezártam a szemeimet, két kezemet az arcom elé tettem, és vártam, hogy szétcincálljon, mint foxi a lábtörlőt. Abban a pillanatban egy hatalmas reccsenést hallottam. Kinyitottam a szemem, szinte beleszédültem a látványba: a férfi ketté volt vágva! Mögötte egy körülbelül 22 éves forma srác állt egy kibaszott machete-vel a kezében! Rövid, vizes haja a homlokára tapadt, arcát egy vérfolt éktelenítette. Ruhái is vizesek voltak, mint a haja. A felsőtestét totálisan láttam, mivel a fehér póló, ha vizes lesz........Nos, ezt nem ragozom. Nem lett volna annyira ijesztő látvány, HA MONDJUK NEM LETT VOLNA MACHETE A KEZÉBEN! Közelebb lépett, leguggolt elém, és megsimította az arcom.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva, szemében valami furcsa fény csillogott.
-I-Igen, jól vagyok.-hebegtem, és éreztem, hogy az arcom vörös-üzemmódba vált.-Zombie hol van?-kérdeztem kétségbeesettem.
-A kutyára gondolsz?-kérdezte nevetve, majd a bokor felé bökött. Zombie ott feküdt, és halál nyugodt volt. Ugyanezt nem mondhattam el magamról, mivel egyrészt megrettentem a késes palitól, másrészt meg egy vészesen helyes srác a hogylétemről érdeklődött. Odaszaladtam a kutyámhoz és megsimogattam. Lépéseket hallottam magam mögött, majd guggolóhelyzetből vettem egy száznyolcvan fokos fordulatot, és állásba tornáztam magam. A félelem még nem tűnt el teljesen az arcomról, gondolom ezt a fiú is észrevette. Közelebb lépett, és rám mosolygott. Akaratlanul is a kezére néztem, amiben még mindig ott volt a machete. Nem túl nyugtató! Közelebb lépett, mégjobban. Keze összeszorult, felemelte a feje fölé a fegyvert, és ijesztő vigyorral feltett egy még ijesztőbb kérdést:
-Félsz tőlem?-majd lesújtott......

2 megjegyzés:

  1. Áááááááááááá!!!! Cseszett jó!!! Nagyon bírom az írásstílusod!!! Ahhoz képest h 'kezdő' vagy...le vagyok döbbenve!! O.O
    Nagyonnagyonnagyonnagyonnagyon várom a további folytatást!! Úgyhogy hamar hozd a kövi részeket!!! :)

    VálaszTörlés
  2. Az írásstílusom nagyon köszöni :DD Meg én is ^^ Okéé, iparkodom :33

    VálaszTörlés