Frightening Dream~

A srác lesújtott a machetevel, ami a vállamat érte. A fájdalomtól szinte üvölteni tudtam volna.....sőt, üvöltöttem is! A vállamhoz kaptam, amiből totálisan dőlt a vér. Megszeppenve néztem fel a fiúra, aki örömittasan röhögött a szenvedésemen. Megforgatta kezében az éles fegyvert, majd így szólt:
-Kellett neked éjszaka kijönni a szaros kutyáddal! Csak egy hülye sétáltat dögöt háromkor. Haaaaaaaaajjjj, te kis szajha......Azon gondolkodom, hogy megöljelek-e, vagy szórakozzak el veled egy kicsit?-az utolsó mondata után megnyalta a száját, majd közelebb lépett és lekevert egy hatalmas pofont. Irdatlanul fájt, mit ne mondjak. Kissé felhúztam magam ratja. Hogy jön ahhoz, hogy bánt? NEM IS ISMER BASSZUS!
-Te....hülye kis pöcs!-kezdtem el higgadtan, majd nemes egyszerűséggel taknyán tenyereltem.-Te akarsz engem kinyírni? Engedd meg, hogy kiröhögjelek, édesem. Ugyanis, aki ma megdöglik.....AZ TE LESZEL!
Mondandóm után ránéztem az arcára. Döbbenet futott át rajta, vagy képzelődöm?
-...te nem bánthatsz engem...-hebegte össze-vissza. Bizonytalanul megszorította a machetet, majd újra lesújtott. Ezúttal az oldalamba fúródott a fegyver. Feljajdultam, és hirtelen ötlettől vezérelve egy hatalmasat rúgtam a gyomrába. Hörögve terült el a földön, a hasát szorongatta. A machete kiesett a kezéből, legalább két méterre tőle hevert véresen a földön. Az én vérem volt rajta. Megkaptad te nyomorult! Ne szívózzál velem!! Odaléptem a fegyverhez, felkaptam és a srác mellé lépkedtem. Próbált arrébb csúszni, de a fájdalomtól gondolom nem tudott. Rágyúrtam a kezére, megforgattam a machetet, ahogy ő is tette, majd a torkának szegeztem. Nyelt egy hatalmasat, tekintetét rám szegezte. Egész ijedtnek tűnt, nem is tudom miért! HaHaHaHa...
-Képes lennél megölni?-kérdezte, és arcizma rángani kezdett a félelemtől.
-Itt az a kérdés, hogy te képes lettél volna megölni engem?-majd abban a pillanatban egy jól irányzott döféssel, gyakorlatilag lefejeztem.-Csóri gyerek, kellett ez neked?
Gúnyosan a szemébe néztem, bámultam, ahogy éppen elvérzik. Szemei nyitva maradtak, úgy lépett a túlvilágra. Lenéztem a ruhámra: csupa vér lett. Akkor fogtam csak fel, hogy valójában mit is tettem. A földre rogytam, eldobtam a machetet, és zokogni kezdtem. Megöltem egy embert! Tuti lecsuknak, a fenébe is! Nem kellett volna ezt.... Lelkileg összetörtem a tettem miatt.
-É-Én, nem-nemakartam....-kezeimmel a fiú mellkasára tapadtam, hogy újraélesszem. Három percig próbálkoztam, de már késő volt. Túl késő.
Amíg fejvesztve próbálkoztam, lépések hallatszottak a hátam mögött. Lassan hátranéztem, és megláttam ugyanazt a fiút, akit éppen újra életre akartam kelteni! A machete is a kezében volt. A látvány szinte sokkolt. Mi a jóbüdös.....Mi folyik itt?
-Ez nem kóser!-szólal meg hirtelen a srác.-Megint kinyírtak! Ez már a második a héten, és még csak szerda van....
Megijedtem ettől a kijelentéstől. Másodszor ölik meg? Ez tuti géniusz!
-Te meg.....hogy..-mielőtt befejeztem volna a mondatot, lesújtott. A fejem kettérepedt, én pedig a földre hulltam, a megölt fiú mellé..

A szemeim hirtelen kipattantak. Az ablakomon át beszűrődött a holdfény, a szellő csapkodta a függönyöm. Zombie a lábamnál feküdt, a takarót nyalogatta álmában. A szívem hevesen vert, szinte kiugrott a helyéről.
-Csak álom volt.-sóhajtottam fel megkönnyebbülve. Az eddigi álmaim is vadak voltak, de ez....Komolyan életszerűnek hittem! Éreztem, ahogy a darabolós férfi ráncigált, éreztem az is, ahogy az ismeretlen srác végigsimít az arcomon. A machete élét is éreztem a vállamban, és a gyomromban is. Még a pofont is éreztem!
-Ááááááá, ellenőrzöm magam, hátha....-odasétáltam a tükör elé, ami a szekrényemre volt erősítve. Levettem a pizsamafelsőm, és sebek után kutattam. Nem találtam egyet sem. Baszki, ezt a mázlit! Most az egyszer örültem, hogy nincsenek rajtam sebek! Eddig annak örültem, ha vannak, mivel eléggé problémás gyerek vagyok. A szüleim pszihológushoz vittek, meg hasonló szarságokat csináltak velem. Még mindig hallom azt a nyomorult psziho blablát.

-Most felteszek neked pár kérdést, kicsi...

-Kussolj már be, vén farok! És ne tegezz, mert felszabdallak a picsába!

-Rendben, kisasszony! Én kérek elnézést..

-Nem kapsz semmit. Inkább kérdezz....vén kujon!

-Tehát, milyen a kapcsolata a szüleivel...?

-Ahhj......egalább most ne csesztess velük! Örülök, ha végre leszakadnak rólam! Ezeket a fos kérdéseket hanyagoljuk már, vén kujon!

-Tudom, hogy ki nem állhatja őket, de azért vagyunk itt, hogy ezt megoldjuk! Szóval rebegd el nekem, hogy mi bajod van velük!

-Megmondtam, hogy ne tegezz, vén kujon, mert szétcincá...

-Ezt most fejezd be! Válaszolj, ha kérdezlek, mert elzáratlak a többiektől!

-..........utálom őket. Nem törődnek velem soha sem. Anyám még azt se veszi észre, hogy vágom magam. Múltkor se vette észre, mikor csontig vágtam a combom. És ő nevezi magát az anyámnak..? Ne röhögtess már....Apámról ne is beszéljünk. Nem szépítek: mindig is egy részeg balfasz volt! Nem tud leállni, és nem is akar szerintem.........

-Nos ez.....

-Mostmár érti miért gyűlölöm őket ennyire?

-A hallottak alapján, maga egyedül érzi magát. Azt hiszi, senki sincs maga mellett, hogy vigyázzon miket cselekszik. Hanyagolnia kéne a falcolást, nem old meg semmit. A penge helyett válasszon magának egy társat, például egy macskát. Majd ő meggátolja.

-Utálom a macskákat, inkább legyen kutya...

-Mindegy mit választ: a lényeg, hogy lesz akinek elmondja mit érez!

-Azt mondja, ez segítene?

-Igen. Látom magában lehetőséget. Látom, hogy változni próbál, és ez dicséretes! Igazat mondanék, ha azt feltételezném, hogy maga próbál megfelelni a szülei elvárásának?

-......nem...én...

-Az igazat, ha kérhetem.

-Ahhj.... igen, igazat mond....De ez aligha kivitelezhető.

-Minden kivitelezhető, csak akarni kell! Higgyen nekem, eddigi munkám során még egyszer sem tévedtem!

-Rendben....köszönöm, vén kujon.

-Bármikor.

És még kérdezgetik, hogy miért utálom az agyturkászokat....
Zombie ugatásba kezdett, gyorsan odaszaladtam, hogy lenyugtassam, de hiába. Nem akarta abbahagyni, mire rácsaptam az orrára. Nyüsszögve félre húzódott, és elbújt a takaró alá. Megráztam a fejem, majd vissza csúszkáltam a tükör elé. Sem a vállamon, sem a hasamon nem volt seb. Még az arcom sem volt piros, pedig az álmomban (vagy valóságban...) eléggé nagyon csapott. Jó formában lehet a csávó!
Visszavettem a pólóm, és hitetlenkedve visszabújtam a meleg takaróm alá. Félve hunytam le a szemem, de amint eszembejutottak a történtek, kinyitottam a pilláim. Hátamra fordulva tűnődtem, hogy vajon miért álmodtam ilyen pszihopatát. És ki lehet az a helyes srác? Vajon létezik, vagy csak a képzeletem szülte? Ha létezik, vajon ugyanilyen, mint az álmomban? Bár ez hülyeség....miért járkálna valaki az utcán egy machetevel a kezében?! Hülye gondolatok.....Ránéztem a telómra, hajnali négyet mutatott. Na szép, tényleg ilyen fos lenne az időérzékem?
Számtalan kérdés futott át az agyamon, de sajnos egyikre sem kaptam választ. Lassan lecsukódtak a szemeim, hánykolódtam a végtelen sötétségben, hogy megtaláljam azt a fiút, akit megöltem...